1.rész

Az új hely

Breann Scott vagyok 16 éves. Fél éve költöztem ide, North Ocean city-be apuval Peter Schott-al. Anyukám 5 éves koromban halt meg, így nincs sok emlékem róla, de amik vannak a legjobb anyukára utalnak.

Felkeltem. Kócos hajjal egy nagy rövid ujjú felsőben vánszorogtam le a lépcsőn. Apu a kanapén feküdt és halkan a TV-t nézte. Odasétáltam a kanapéhoz és apu karjai közé fontam magam.

-  Jó reggelt kincsem!- mondta és meg puszilta a homlokomat.

- Jó reggelt apu!- suttogtam korai rekedtes hangomon. - mit szeretnél reggelire?

- Melegszendvics jó lesz, de előbb készülj el addig én megcsinálom a szendvicseket. - mosolygott.

- Oké köszi. - motyogtam és felszaladtam az emeletre. Bementem a szobámba és elkezdtem öltözni.

Miután felöltöztem lementem a konyhába. Leültem vele szembe és enni kezdtünk.

- Szóval az új munkahelyem miatt –szólalt meg 5 perc csönd után- kevesebbet fogunk találkozni.-motyogta apa sajnálkozva.

- Tudom. Nem baj apa. Elvagyok egyedül, ezt azt hiszem tőled örököltem. - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra de nem vagyok túl jó benne.

- Igen. Valószínűleg. Viszont ez neked hasznos is lehet- közben rám-rám nézett a tányérjából, hogy milyen képet vágok. Éppen értetlenkedtem nem tudtam mire gondol de nem mondtam semmit.-mivel már nagy vagy-sóhajtott- gondolom néha kicsit szeretnél kikapcsolódni. Bulikba járni. Szóval ha elmondod mikor és hogy...

- Apa én nem megyek bulikba az nem az én világom. - vágtam közbe. Elgondolkozott. Végre 2-3 perc után megszólalt.

- Ja ezt is volt kitől örökölnöd igaz?- rá mosolyogtam.

- Köszönöm-álltam fel az asztaltól és raktam be a tányért a mosogatóba.

- Egészségedre. - ő is felállt-na megyek dolgozni este találkozunk. Szeretlek.

- Én is téged. - mondtam. és már el is ment.

Felmentem az emeletre és fogat mostam . Csengettek. Lementem és kinyitottam az ajtót. A barátnőim voltak azok akiket a suliban ismertem meg. Jessica és Vanessa. Jessica elég alacsony szőke hajú lány Vanessa pedig mint ha csak az ellentéte lenne magas fekete haj. Végül is az ellentétek vonzzák egymást.

- Sziasztok! - köszöntem nekik.

- Szia!- mondták egyszerre-nem akarsz velünk eljönni moziba?

Őszintén szólva semmi kedvem nem volt de mikor rájuk néztem és az izgalomtól fülig ért a szájuk nem mondhattam nemet. És már ekkor apu is eszembe jutott , hogy menyire boldog lesz ha meghallja hogy a lánya ma elment két barátnőjével a plázába mozizni.

- De persze, miért is ne?- mosolyogtam vissza rájuk. Beszaladtam a táskámért.

   A mozihoz értünk.

- Már alig várom hogy megnézzük a Romantikus szerelmet - mondta Vanessa. Azt hittem kiszaladok a világból. Az ilyen filmek mindig is messze álltak tőlem. Kezdem azt hinni , hogy mindent aputól örököltem és csak a kinézetem az enyém. Nem bírom két ember romantikus életét végig nézni 2 órán keresztül.

- Lányok el kéne szaladnom a könyvesboltba. Nem baj ha most kihagynám a filmet?- néztem rájuk sajnálkozva.

- Ez az év legjobb filmje. Biztos ki akarod hagyni?- kérdezte lassan Vanessa.

- Nagyon fontos lenne az a könyv. - és nem hazudtam tényleg szerettem volna régóta egy könyvet csak azt a részt hagytam ki hogy már apu megvette nekem. Sajnáltam őket. Látszott rajtuk , hogy alig várták hogy megnézzem velük a filmet.

- Hát mi nem állítunk meg. Majd eljövünk és megnézzük máskor veled is. Biztos nem baj hogy mi elmegyünk a moziba?

- Nem dehogyis menjetek csak addig én szétnézek.

    Elindultak, hogy megnézzék a filmet, én pedig a könyvesbolt felé indultam de miután már nem láttak visszafordultam és lementem a lépcsőn. Friss levegőt kellett szívnom. Kiértem. Az út egyik oldalán pár ember biciklizett. Elég régóta biciklizhettek mert ki voltak fáradva. Az út másik oldalán pedig két lánnyal vitatkozott egy velük egyidős lány. A lányt ismertem a suliból. Elizabeth Wattson . Szép lány volt. Sötét göndör haja a melléig ért. Nem akartam oda menni de kíváncsi voltam min veszekszenek. Ezért elindultam feléjük. Mikor már egész közel jártam hozzájuk megláttam, hogy a két lány akivel veszekszik a barátnőjük. Valószínűleg félnek tőle. Mint a filmekben van a jó a rossz és a rossz barátai akik nem szeretik a „rosszat” és a film végére a rossz egyedül marad. Csakhogy ilyet a valóságban nem nagyon látni. Ezért is volt furcsa.

Nagy gondolkozásom közepette észrevettem hogy már túl közel vagyok hozzájuk mivel más merre nem mehettem lefordultam az erdőbe. Az erdő sötét volt és ijesztő. Nem féltem. Éreztem valamit amitől nem tudtam félni. Ha próbálnám se tudnék félni és nem is akartam. Jó érzés volt. A szél finom illatokat fújt felém. Nem tudtam betelni az illattal. Leültem egy farönkre. Semmit nem láttam csak azt a kis részt ahol a fák lombja nem ért össze teljesen. Maradt egy kicsi rés amin átjutott a fény. 10 percig csak ültem és szagoltam a levegőbe. Nem mozdultam. Féltem ha elmozdulok vége mindennek. Sötét lett. Teljesen sötét. A kis rés teljesen elsötétült. Nem láttam. Hallgattam. Hallottam ahogyan veszi a levegőt. Nem tudtam mi az. A fa tetején volt. Felnéztem. Nem láttam semmit de éreztem hogy ő lát engem és néz. Nem féltem. Bármikor rám támadhatott volna de nem tette. Egyhelyben állt ahogy én is. A hátam mögül zajt, fentről pedig mozgást hallottam. Kénytelen voltam odanézni. Schott Gerett volt az a suliból. Nem tudtam mit keres itt.

- Mit keresel itt?- kérdeztem tőle idegesen.

- Ezt én akartam kérdezni - körülnézett - és mit csinálsz itt egyáltalán?. - ezt én sem tudtam pontosan. Felnéztem. Senki nem volt ott a résen újra fény szűrődött át.

- Bocs most mennem kell. Ne haragudj - motyogtam neki. Szédültem. Nem voltam jól. Nem értetem mi bajom van. Hazaértem. Felmentem az emeletre és üzenetet írtam Jesicának hogy elmentem. Az ágyamra borultam és elaludtam.