2. rész

Az iskolaorvosnál

Matek órán vagyok. A leghátsó padban ülök egyedül. Aznap reggel nem magamtól keltem. Az óra ébresztett. Újra az iskola. Ezt a napot nem vártam. Igaz fél éve ide járok mégsem ismertem sok embert. Persze mindenki nagyon szívesen fogad ha társalogni van kedvem. A tanárok is kedvelnek mert jó tanuló vagyok. Ennyi elég is. Egyenlőre. Mikor felkeltem apa nem volt otthon de az asztalon várt a reggeli. Nem voltam éhes. Nem éreztem magam túl jól. Folyton a tegnapon járt az eszem. Emberi volt. Nagyon is emberi, és ha egy ember fel is tud mászni a fa legtetejére, másodpercek alatt akkor sem tűnhet el. Sosem hittem az ilyenekben. Persze mindig is szerettem volna spiderman, batman vagy superman lenni (Ami anyámnak nem tetszett inkább a hercegnőkről fecsegett. - Minek kell nekem szuperhős ha lehetnék ilyen meseszép ruhában. – kérdezte nap mint nap. Mire a felelet általában az volt, hogy én a világ megmentője leszek.) de tudtam, hogy ez csak a képzelet szüleménye. Még most is tudom. Csak néha elgondolkodok rajta mi van ha mégsem? Ilyenkor totál idiótának érzem magam…

- Miss Scott!? – szakította félbe a gondolataimat Mr. Hill, mire mindenki rám nézett. – Jól van? – kérdezte. Nem értettem mire gondol. Végignéztem az arcokon amik mind engem lestek. Ezek láttán elég rosszul festettem. Hirtelen minden elmosódott és mindenki körbe-körbe járt előttem, mindenki egyre gyorsabban. Egy hosszú percbe tellett még rájöttem csak én szédülök és forog velem a világ. Bár a helyzet kicsit sem volt olyan vészes mint amit az arcok ábrázoltak. Végül sikerült a tanárra néznem.

- Semmi bajom- bizonygattam de a hangom még nekem is szánalmasan hangzott.

- Nos kinek sikerült befejeznie a húsz feladatot? – kíváncsiskodott a tanár. Páran a kezüket emelték. Sejtettem hogy Mr. Hill azért kérdezte, hogy ki kísérjen át az iskolaorvoshoz.

- Schott! – szólította meg Mr. Hill – te nem fejezted még be? – szemlátomást tudta, hogy már rég kész van mint általában.

- De, befejeztem Mr. Hill – vallotta be, és lassan a magasba emelte a kezét.

- Hát akkor gondolom semmi akadálya hogy Breannt elkísérd az iskolaorvoshoz. Igazam van? – Schott bólintott és felállt a helyéről. Az ajtó felé sietett. Nem nehéz kitalálni, hogy nem akar velem beszélni, de tudja, hogy úgysem kerülheti sokáig a témát, és nem is ez az alkalom jó rá – gondoltam. Inkább megvárom még ő kezdi el mondani. Felálltam és az ajtó felé siettem. Mr. Hill jelentőségteljes pillantást vetett Schottra, majd tovább magyarázta a 12. feladat megoldását. Az ajtó becsukódott mögöttünk. Mr.Roth rendelője a másik épületben volt. Már az udvaron jártunk. Hűvös volt. A hideg szél átjárta az egész testemet, jó érzés volt. Kinyitotta a másik épület ajtaját, maga elé engedett. A rendelő már csak tizenöt méterre volt mikor Schott megszólalt.

- Mit kerestél tegnap az erdőben? – kérdezte maga elé nézve, megtörve a csendet, amitől összerázkódtam. Ez a kérdése váratlanul ért. Gondolom nem akarta, hogy én kérdezzek előbb.

- Őszintén? fogalmam sincs róla. Talán csak friss levegőre volt szükségem – a levegő rész igaz volt de aligha mondhattam volna hogy három lány tekintetét kerültem el. – És te? Te mit kerestél ott? – gondolkodott egy hosszú másodpercig. Aztán megszólalt.

- Hallottam a hangodat. – bizonygatta. – bementem megnézni jól vagy-e?

- De nem beszéltem. – mondtam türelmetlenül, várva milyen válasszal rukkol elő. A csöndtől még inkább ideges lettem. Ránéztem. Ő nem nézett rám. Előre mutatott.

- Megérkeztünk – sóhajtott megkönnyebbülten.

- Igen meg – helyeseltem, de most már nem akartam abbahagyni a beszélgetést. Érdekelt a válasza és annyi kérdésem van, bár nem biztos, hogy tőle kapok megfelelő válaszokat ahogy elnézem. Az ajtóra mutattam – Kösz, hogy elkísértél meg, hogy fel idegesítettél. – rám mosolygott.

- Bármikor – felelte – itt megvárlak.

- Arra semmi szükség – bizonygattam – jól vagyok.

- Azt majd a doki megmondja – kinyitotta az ajtót – hölgyem? –vigyorgott le rám.

- Kösz – sóhajtottam, és ahogy rá néztem fülig érő szájjal mosolygó képére, az én szám is mosolyra húzódott.

 Az iskolaorvos, Mr. Roth azt mondta jobb ha pár napig kihagyom az iskolát. Felhívták apámat hogy jöjjön értem bár tényleg haza tudtam volna vezetni, és mondtam, hogy jól vagyok, nem engedtek vezetni. Mr. Roth visszaküldte az osztályba Schottot, én meg vártam apura. Mikor haza értem, egyből felmentem az emeletre be a fürdőbe és mikor meg láttam a tükörképem tudtam mire célzott mindenki. Tényleg nem éreztem rosszul magam és ráadásul fogalmam sem volt mit kezdjek a szabadidőmmel főleg úgy, hogy a hétvégén minden leckét befejeztem, elég időm lett gondolkodni, de nem akartam erről elmélázni, helyette kitaláltam mit csinálok. Ha már ennyi szabadidőm lett holnap nagytakarítást tartok, ma pedig főzök valamit Peternek, úgyis éhes lesz ha hazajön. Nekiálltam valami bonyolultabb kaját készíteni ami eltart egy darabig. Sütésem közben hazaért apa.

- Szia, Bree. Hogy vagy? - kérdezte, miközben bejött a konyhába - nem kéne pihenned?

- Szia apu! Nem, nem kéne teljesen jól vagyok. 

- Hmm.. jó illata van mikor lesz kész - érdeklődött.

- Öt perc. 

- Remek addig megnézem a meccs eredményét. - mondta miközben a nappaliba ment, hogy bekapcsolja a Plazma Tv-t. - Igeen! - kiáltott fel az eredmény láttán.

- Kész a kaja! - próbáltam túlkiabálni a tv-t.

  Evés közben a suliról és a barátnőimről kérdezett, aztán felhozta a fiúkat mire én eltereltem a témát. Miután megettük és el mosogattam, odaültem apa mellé a kanapéra, és vele néztem a meccset valahányszor még egy gólt rúgott a csapat aminek szurkolt hangosan felkiáltott. A meccs vége után elköszöntem aputól felmentem az emeletre, be a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak a meleg víz ellazított és nehezen váltam el ettől az érzéstől, de már elég ideje fürdök ahhoz, hogy apám azt higgye valami baj van és feljöjjön megnézni. Kelletlenül kiszálltam a zuhany alól, felöltöztem, fogat mostam és bementem a szobámba. A paplan alá bújtam és próbáltam nem "rá" gondolni, hanem minél hamarabb elaludni. Nem ment nehezen öt perc után bealudtam.